Életünk során akár 40 dekagrammnyi, az élelmiszerbe oldódott csomagolóanyagot is megeszünk, és bármily meglepő, még a szilárd felületen érintkező anyagok is oldódhatnak egymásban. A papír csomagolóanyag ásványianyag-tartalma bekerülhet az élelmiszerbe, ami kifejezetten veszélyes, ezért is szabályozza a kérdést az Európai Unió nemrég életbe lépett ajánlásában. A Laboratorium.hu összeállításában egy példán keresztül bemutatjuk, hogy a liszt mely pontokon találkozhat ásványolaj-maradékokkal…
Az Európai Unióban érvényes szabályozás adataival számolva becslések szerint életünk során 30-40 dkg élelmiszer-csomagolóanyagokból származó vegyületet fogyasztunk el. Ezalatt nem kifejezetten a csomagolóanyagok tényleges anyagára kell gondolunk, hanem a belőlük kioldódó komponensekre: monomerek, oligomerek, stabilizátorok, lágyítók, síkosítók, színezékek, habosítóanyagok és egyéb, a csomagolóanyagokhoz nem szándékosan adagolt szennyezők.
Ilyenek például a – főként a papírtermékekből – származó ásványolajok.
Miért veszélyesek a csomagolóanyagokban rejlő ásványolajok?
Az élelmiszereinket és az azokkal kapcsolatba kerülő anyagokat szennyező ásványianyag-frakciókat a MOAH (Mineral Oil Aromatic Hydrocabons – Ásványolajok Aromás Szénhidrogénjei), illetve a MOSH (Mineral Oil Saturated Hydrocarbons – Ásványolajok Telített Szénhidrogénjei) csoportokba sorolhatjuk. A melegvérű szervezetekre (így az emberre és a haszonállatokra) az aromás részeket tartalmazó szénhidrégének a legveszélyesebbek, ugyanis a szervezet genetikai rendszerében súlyos zavarokat okozhatnak (genotoxikusak) – mondta el a Laboratorium.hu-nak Dr. Szigeti Tamás, a csomagolóanyagok vizsgálatával is foglalkozó WESSLING Hungary Kft. munkatársa.
Ez konkrétan azt jelenti: a melegvérűek szervezetében működik egy úgynevezett aromás szénhidrogén-receptor (AHR – Aromatic Hydrocarbon Receptor), amely a metabolizmusban résztvevő aromás szénhidrogének működését szabályozza (például aromás aminósavak). Amikor a szervezetbe idegen eredetű szennyező aromás szénhidrogének kerülnek (ez lehet akár a benzol is), az AHR részben felismeri, és az általa „gondolt” működési helyre szállítja a szennyező anyagot. Ennek hatására főként a genetikai rendszerben állhatnak elő rendellenességek, ami súlyosabb esetben tumoros, rákos elváltozáshoz vezethet.
Ezekből az akár hormonkárosító vagy rákkeltő hatású, káros anyagokból egyszerre csak kis mennyiség kerül be a szervezetbe, így negatív hatásukat nem azonnal, hanem hosszútávon fejtik ki.
Megdöbbentő, de igaz: még a szilárd felületek esetében is megvalósul a kioldódás
Az amerikai FDA-nál (Food and Drug Administration) egykor dolgozó A. Lehman véleménye szerint abszolút oldhatatlan anyagok nem léteznek. Ez azt jelenti, hogy bármilyen anyag bármilyen anyagban képes oldódni, legfeljebb rendkívül kis mennyiségben. Lehman állítása az egymással szilárd felületen keresztül érintkező anyagokra is igaz.
„Németországban egy élelmiszerlánc félretett egy doboz rizst 8 hónapra, majd azt tapasztalták, hogy az ásványolajok a dobozból átvándoroltak a rizsbe” – számolt be a megdöbbentő tapasztalatról Madai Gyula független szakértő a hazai élelmiszer-biztonság egyik legfontosabb eseményén, a Hungalimentaria konferencián. A dobozokon lévő festőanyagok nagy részét ugyanis ásványi olajok alkotják, amelyek közvetlen csomagolás esetén bejutnak az élelmiszerbe.
Új ajánlás született a csomagolóanyagokra!
Fontos tehát, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok gyártása, összetétele és minősége szabályozott és ellenőrzött legyen. Ez a szabályozás az Európai Parlament és Tanács 1935/04/EK keretrendelete, valamint a műanyagok széleskörű felhasználásának köszönhetően arra az anyagcsoportra külön vonatkozó 10/2011/EK rendelet.
Az Európai Unió Bizottsága legfrissebb ajánlásában (EU 2017/84) javasolja, hogy a 2017 januárjával kezdődő időszaktól a tagállamok kijelölt szervezetei, laboratóriumai folyamatosan ellenőrizzék a csomagolószerek és az élelmiszerek ásványolaj-eredetű szennyeződéseit.
Az ajánlásban a következő élelmiszer-csoportokat javasolják különös figyelemmel vizsgálni:
Állati zsiradékok, növényi olajok,
- – Kenyér- és zsemlefélék, finom-pékáruk,
- – Reggeli gabonapelyhek,
- – Édesipari termékek (beleértve a csokoládét),
- – Halhúsból készült élelmiszerek,
- – Emberi fogyasztásra szánt magvak, fán termő csonthéjasok,
- – Fagylaltok, desszertek,
- – Tészták és egyéb gabonaipari termékek,
- – Hüvelyes növényekből készült termékek,
- – Kolbászfélék
Honnan származnak a szennyeződések?
Az élelmiszerbe még a csomagolóanyaggal történt érintkezés előtt is bekerülhet a szennyeződés, mégpedig a betakarításához használt gépekből. A gépek működése során az egyes alkatrészek olajos kenést igényelnek. Az alkatrészek felmelegedésének hatására a kenőanyag illékonyabb komponensei képesek elpárologni, és az éppen a gép belső terében lévő termény az olajos gőzzel találkozva megkötheti azt a saját felületén, aminek következtében a szennyező anyagok a mag belsejébe is behatolhatnak.
A másik lehetséges szennyező forrás természetesen maga a csomagolóanyag. Mivel az ásványolajokat nem szándékosan adagolják a csomagolószerekhez, felmerül a kérdés, hogy akkor mégis milyen úton kerülhet ásványolaj-eredetű szennyezés az egyébként tiszta, „jó illatú” papír csomagolószerekbe.
A papírgyártás során az ipar vagy friss alapanyagból indul ki (szalma, fa), vagy különböző eredetű hulladékpapírt dolgoz fel. Az utóbbi környezetvédelmi szempontból kifejezetten helyeselhető, de tudnunk kell, hogy bizonyos visszaforgatott papírok főként nyomdafestékből, kisebb mennyiségben a nyomdagépek kenőanyagaiból származó szennyeződéseket is tartalmazhatnak. Megállapított tény, hogy az olajszennyezést tartalmazó gyűjtőkartonból kipárolgó szénhidrogének képesek áthatolni a fogyasztói kiszerelés nem metalizált (fémmel belülről bevont) műanyagfóliáján. Ezért élelmiszeripari célra hulladékpapírból gyártott elsődleges csomagolóanyagot használni nem szabad.
Külön nehézséget jelent, hogy a laboratóriumnak el kell döntenie: a csomagolóanyagokból vagy a gyártási technológiából származik a szennyezés, ugyanis nem mindegy, hogy a technológia melyik lépésénél kell majd a gyártónak, forgalmazónak beavatkoznia a további szennyeződések elkerülése érdekében.
A lehetséges szennnyeződések a búzaliszt esetében
Vegyük példának a gabonaipar legismertebb termékét: a búzalisztet! Mely pontokon találkozhat a liszt ásványolaj-maradékokkal?
- 1. Betakarítás – kombájn alkatrészei
- 2. Szárítás, kondicionálás – tároló hely berendezései (szállítószalag, pneumatikus szállító- és szárítóberendezések, keverőgépek).
- 3. Gabonaőrlés – malom berendezései
- 4. Csomagolás – csomagológépek és csomagolóanyagok
A csomagolóanyagok és az élelmiszerek ilyen jellegű szennyezettségi állapotának azért kell fokozott figyelmet szentelni, mert a szennyezők rendkívül kis mennyiségben ugyan, de folyamatosan bekerülhetnek az élelmiszereket fogyasztó ember szervezetébe. A káros hatások éveken keresztül észrevétlenek maradhatnak, majd további évek múlva kezdik hatásukat éreztetni. Ugyanakkor a kialakuló, egészségkárosodásra jellemző tünetek és az élelmiszereinkkel elfogyasztott szennyezőanyagok között nehéz felismerni az összefüggést. Ezért megvan a veszélye annak, hogy a szennyezőanyagnak való kitettség évtizedeken keresztül fennállhat, és az egyre intenzívebben előálló tünetek akár végzetesek is lehetnek a fogyasztó ember számára.
A csomagolóanyagok fontos szerepe az élelmiszer-biztonságban
Az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő anyagokból (food contact materials) kioldódó anyagok veszélyei kapcsán rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy a csomagolóanyagoknak kulcsszerepük van az élelmiszer-biztonságban: amellett, hogy egyben tartják az élelmiszert, védik a környezet hatásaitól (és fordítva), eltarthatóvá és biztonságossá teszik, ráadásul fontos üzenetet, információkat is hordoznak.
A hatékonyabb, jobb áruvédelmet jelentő, hosszabb eltarthatóságot kínáló, megfelelő adagnagyságú csomagolás képes megelőzni, mérsékelni az élelmiszer-veszteséget, ezzel pedig jelentős környezetterheléstől óvja meg a környezetet – mondta el Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) elnöke elmondta a már említett Hungalimentaria konferencián. Laszlovszky Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetője pedig ugyancsak a Hungalimentaria konferencián elmondta, hogy az élelmiszerrel érintkező anyagok, az úgynevezett FCM-ek („food contact material”) csoportja messze túlmutat a csomagolóanyagokon: ide tartoznak még a tárolóedényeken, evőeszközökön túl a gyártósorok, illetve az ezek tisztítására használt különböző vegyszerek is.
A csomagolóanyagok tehát nem az ellenségeink, hanem a modern élelmezés fontos szereplői, ám azok rendszeres vizsgálata a kioldódás miatt elengedhetetlen az élelmiszer-biztonság szempontjából!
forrás: laboratorium.hu 2017.06.17
