Nem mindennapi leletre bukkant egy horgász, Juhász Donát Gyula Süttőnél, a kiapadóban lévő Duna medrében.
Egy ötforintos tejeszacskóra. A gyártási dátum sajnos már lekopott, de nem kellett sokáig keresgélnem, hogy kiderüljön: a 2,8-as literes zacskós tej ára 1973. január 8-án nőtt 5 forintra, és 1979. július 23-án drágult tovább 6-ra.
Ezt a zacskót tehát 39-45 éve gyártották.
Elég megdöbbentő, hogy ennyi év után milyen jó állapotban van. Ha csak el nem égették őket, valószínűleg sok millió társa is ugyanilyen ragyogó formában virít a rég lezárt szemétlerakók mélyén.
Na ja, akkor még volt a dolgokban anyag. Nagyanyámék 50-es évek elején vásárolt Szaratov hűtője is 50 évig bírta, de azért azt nem gondoltam, hogy a tejeszacskót is úgy gyártották, hogy kibírja az atomháborút.
Hogy mikor került a Dunába, azt persze nem tudni, simán lehet, hogy csak nemrég, bár a kommunális szemetet nem szokás évtizedekig féltve őrizgetni. Mindenesetre amikor legközelebb épp PET palackot vagy más műanyag szemetet hajítana el, nem baj, ha egy pillanatra bevillan ez a fotó.
forrás: index.hu 2018.08.26
szerkesztő megjegyzései:
- Észrevehetjük, hogy a gyártó a “Tejipar” névvel ellátott tröszt volt.
- Okos módon a fél literes és a literes termék ára is fel van tüntetve a grafikán, mivel ugyanazt a csomagolóanyag tekercset használták a literes és a fél literes formátumhoz.
- A nyomat időjárás állósága is meglepő, ilyen jó állapotban ennyi időt kibírni?Hm…
- A szerkesztői kíváncsiság kiterjed arra is, hogy a TEJIPAR logó, vajon mit sugallhat a köríves kivitelével?
- A TEJ felirat utáni “sorminta” jelképe is érdekelne sok mindenkit!
- Mostanság inkább az első hosszú ő a jellemző helyesírásunkra.
