A csomagolóanyagokból kioldódó vegyületek veszélyesek lehetnek az ember egészségére, ugyanis életünk során tekintélyes mennyiséget fogyasztunk el belőlük.
Lágyítók, nehézfémek, színezékek: ezeket mind megesszük – derül ki a Laboratorium.hu a nyomda- és a csomagolóipar legfontosabb seregszemléjéről szóló tudósításából.
Az oldhatatlan viselkedés viszonylagos fogalom. Teljesen oldhatatlan anyag nem létezik, és az a kijelentés, hogy egy műanyag tárgy teljesen oldhatatlan, nem felel meg a valóságnak – idézte Dr. Szigeti Tamás János, a csomagolóanyagok vizsgálatával is foglalkozó WESSLING Hungary Kft. szakemberét, Arnold J. Lehmant.
A csomagolóanyagokból kioldódó vegyületek mérgezőek lehetnek
A csomagolóanyagokból, csomagolószerekből kioldódó vegyületek az emberi anyagcserét, hormonháztartást szabályozó szerveket károsíthatják. Hosszabb kitettség esetén vese- és májelégtelenséget okozhatnak, az örökítő anyag szerkezetének torzítása révén karcinogének lehetnek, gyermekkorban megzavarhatják a nemi jellegek zavartalan kialakulását, veszélyesek az ideg- és immunrendszerre, emlő-, here- és prosztatarák kialakulását indikálhatják.
Egyes becslések szerint egy ember az élete során akár 30-40 dkg, a csomagolóanyagból kioldódó vegyületet – monomereket, oligomereket, stabilizátorokat, antioxidánsokat, lágyítókat, habosító anyagokat, nehézfémeket, színezékeket, gyártási segédanyagokat – fogyaszt el, éppen ezért fontos ennek a termékcsoportnak a vizsgálata.
A csomagolóanyagok esetében nem az esetenkénti, nagy dózisú kitettség a jellemző, hiszen a kioldódás ezekből az anyagokból általában igen kis mennyiségben, de hosszú időn keresztül, folyamatosan zajlik. Azonban a hosszú időn keresztül felvett káros anyagok fiziológiás hatása idővel összeadódhat, és egy életen át veszélyes betegséget okozhat.
Hogyan történik a kioldódás?
Az anyagátadási folyamat a természet törvényei szerint zajlik, alapjelensége a diffúzió, amelyet – a kioldódási folyamatokat általánosan leíró differenciál-egyenletekkel együtt – Eugene Fick orvos és feltaláló fogalmazta meg.
Fontos tudni, hogy a hőmérséklet függvényében a kioldódás erőteljesebbé válik, gondoljunk csak a napon álló, autóban felejtett üdítőitalokra, amelyeket akkor sem javasolt meginni, amikor már ismét kihűltek.
Milyen vegyületek oldódnak ki a nyomdaipari termékekből?
Az élelmiszereinket és az azokkal kapcsolatba kerülő anyagokat szennyező ásványianyag-frakciókat a MOAH (Ásványolaj-eredetű aromás szénhidrogének), illetve a MOSH (Ásványolaj-eredetű telített szénhidrogének) csoportokba sorolhatjuk. A melegvérű szervezetekre az aromás részeket tartalmazó szénhidrogének veszélyesebbek, ugyanis genotoxicitásuk révén a szervezet genetikai rendszerében zavarokat okozhatnak.
A feltekerve tárolt, külső felületükön nyomtatott csomagolóanyagoknál a belső és a külső felület érintkezése ugyancsak szennyezést eredményezhet, ha a terméket a nyomtatott felület teljes száradása előtt feltekerik.
Mivel az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkező anyagok, gépek az élelmiszerek ásványolaj- szennyezését okozhatják, az Európai Bizottság 2017/84 ajánlásában rendelkezett az élelmiszerekben és az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban előforduló ásványolaj- szénhidrogének nyomon követéséről, különös tekintettel az alábbi termékcsoportokra:
- Állati zsiradékok, növényi olajok,
- Kenyér- és zsemlefélék, finom-pékáruk,
- Reggeli gabonapelyhek,
- Édesipari termékek (beleértve a csokoládét),
- Halhúsból készült élelmiszerek,
- Emberi fogyasztásra szánt magvak, fán termő csonthéjasok,
- Fagylaltok, desszertek,
- Tészták és egyéb gabonaipari termékek,
- Hüvelyes növényekből készült termékek,
- Kolbászfélék.
A szennyezőanyagok egy másik fontos csoportja a fluortartalmú szénhidrogének, amelyek a többi, műanyagokból származó anyaghoz hasonlóan ugyancsak toxikusak: károsíthatják a vesét, a májat, a pajzsmirigyet, a heréket és a prosztatát, terhesség alatti magas vérnyomást okozhatnak, gyermekeknél pedig immuntoxikus hatásúak lehetnek. A perfluorozott szénhidrogének főként hőálló és a zsiradékokat nem áteresztő papír csomagolószereknél fordulhatnak elő. Egy tudományos közleményben arról írtak, hogy 407 db minta 33%-ánál tudtak fluortartalmú szénhidrogén-tartalmat kimutatni.
Mi mindenre jó a csomagolás?
Amellett, hogy egyben tartja az élelmiszert, védi a környezet hatásaitól, jobban eltarthatóvá teszi, mint amilyenek a lédig termékek. Biztonságos, ráadásul fontos üzenetet, információkat hordoz a vásárlók felé, valamint marketingcélokat is szolgál.
A csomagolóanyagoknak mindemellett biztosítaniuk kell a bennük található élelmiszerek számára a megfelelő áteresztőképességet, a mikrobiológiai korrózió megelőzését, a tartósító eljárásoknak és az anyagmozgatásnak való ellenállást, a termékben lévő mikroorganizmusok szaporodásának gátlását.
Környezetvédelmi szempontból egyre fontosabb követelmény továbbá az is, hogy az újra nem hasznosítható csomagolóanyagok biológiailag lebonthatóak legyenek.
Nincs könnyű dolguk tehát a csomagolóanyag-gyártóknak, arról nem is beszélve, milyen kihívásokat tartogat számukra a jövő az intelligens és interaktív csomagolástól kezdve az ehető bevonatokig.
Ma már nélkülözhetetlen számukra a megfelelő kockázatbecslés és -elemzés, a rendszeres laboratóriumi vizsgálat: így tudnak olyan minőségű terméket előállítani, amely bizonyosan megfelel az egyre szigorodó európai és hazai előírásoknak.
Hogyan mérnek, mit mérnek?
A csomagolóanyagokból kioldódó anyagok vizsgálatára az arra felkészült laboratóriumokban sokféle módszert használnak. A minták fémtartalmát spektroszkópiás technikával, a szerves molekulákból álló szennyezőket, összetevőket elválasztás-technikai elven, főként valamilyen kromatográfiás módszerrel elemzik.
Mivel az élelmiszerek és kozmetikumok csomagolószerei – nem-megfelelőségük esetén – a csomagolt termékek ízét, illatát is kedvezőtlenül módosíthatják, ezért az analitikai laboratóriumok a vizsgálatokat az esetek többségében érzékszervi módszerek alkalmazásával kezdik.
A kioldódási folyamatokat úgynevezett élelmiszer-utánzó modell-oldatokkal és – illékony migráló komponensek esetén – egy TENAX fantázianevű adszorbenssel szimulálják. A migráns-vegyületek vizsgálatát a vonatkozó szakmai előírások, szabványok szerint ezekből az élelmiszereket utánzó anyagokból végzik el. Gyermekjátékok vizsgálatánál gyakori módszer a műnyállal, esetenként természetes, gyűjtött nyállal való extrakciós vizsgálat is.
A kioldódott vegyületek összes mennyiségét tömegméréses módszerrel, minőségileg a fentebb említett fém- és szerves-analitikai módszerekkel határozzák meg. Az egyes műanyagpolimereket esetenként infravörös spektroszkópiai technikával is azonosítani lehet.
A laboratóriumokban leggyakrabban lágyítókat, antioxidánsokat, fotostabilizátorokat, tiltott színezékeket, monomereket, oligomereket, kőolajszármazékokat, bakteriosztatikus anyagokat, nehézfémeket, illetve fluortartalmú anyagokat mérnek.
Papírok és kartonok esetében többek között a primer aromás aminok, a ftalátok, a fémek, a biszfenol A, a MOSH/MOAH-vegyületek állnak a figyelem középpontjában.
Forrás: Laboratorium.hu origo.hu 2019.04.21
Fotók: Getty Images
