Az árucikkek csomagolóanyagai ma a környezetvédelem célkeresztjében, afféle kollektív bűnösként szerepelnek a köztudatban, cseppet sem alaptalanul. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb.
Az Európai Unió csomagolási irányelve már 1994-ben megfogalmazta a csomagolások lényegi követelményeit, eszerint termék csomagolt formában csak akkor hozható forgalomba, ha a csomagolás hulladéka anyagában, energetikai vagy komposztálás útján hasznosítható. A kerámiák kivételével minden ismert csomagolóanyag e három hasznosítási mód egyikével feldolgozható. Az üveg és a fém csomagolószerek például korlátlanul körforgásban tarthatók, de a fa, papír és a legtöbb műanyag is sokáig képezhet másodnyersanyagot. A töltettel szennyezett csomagolószerek (pl. étolajat tartalmazó flakon, fogkrémes tubus, állateledeles tasak, festékes doboz, vödör) többnyire energiatermelési célú újrahasznosításra alkalmasak, arra viszont kiválóan.
A tavalyi év szemléletbeli változást hozott a korábbi szabályozásban, szigorodtak a feltételek, és a körforgásos gazdaság programcsomag sokkal magasabb hasznosítási célokat tűz ki a tagországoknak – ez feltételezhetően az Európai Bizottság hét, környezetvédelmet érintő irányelv-módosításának is köszönhető. (Bár kevesebb szó esik erről, a körforgásos gazdaság nem csupán a hulladékgazdálkodásról szól, inkább egy új gazdaságfilozófiát követel meg, amelynek egyik eleme, hogy a cégek által gyártott termékek életciklusa nem a garanciaidejük lejártáig tart.
Kenyér, zacskóban
„Nézőpontunk szerint a csomagolás véd, informál és óvja a környezetet. Gondoljunk bele abba, mekkora környezeti kár származik abból, ha egy megtermelt áru – ideértve az előállításához szükséges alapanyagokat és energiahordozókat is – még a felhasználás előtt tönkremegy. Ha így lenne, minden kidobott szelet száraz kenyér esetében hiábavalóan vetnék el a magokat, aratnák le a búzát, készítenének belőle lisztet, majd kenyeret sok áram, üzemanyag és ivóvíz felhasználásával. Ez sokkal nagyobb környezetterhelést jelentene, mint az a 2 grammos műanyag zacskó, amely kiválóan védi a kenyeret az árusítás, a hazaszállítás ideje alatt, és otthon is óvja azt a gyors kiszáradástól” – mondja Nagy Miklós, a CSAOSZ (Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség) főtitkára.A kenyér példájánál maradva, norvég egyetemi kutatók kimutatták, hogy a teljes környezetterhelés 94-96 százaléka a kenyér előállításából, míg 4-6 százaléka a csomagolás-csomagolási hulladék kezeléséből származik. Nagy Miklós úgy látja, a közvélemény nyomása nagy a gyártókon, aminek hatására elsősorban egyes műanyag termékek gyártói igyekeznek kínálati palettájukba felvenni a lebomló anyagokat. Ezen anyagok gyártásba, felhasználásba vétele azonban nem olyan egyszerű, nem megy egyik pillanatról a másikra, ráadásul korántsem biztos, hogy a lebomló csomagolószer környezetbarát. „Kérdéses, hogy az alapanyaggyártók a hirtelen emelkedő megrendeléseket milyen határidővel lesznek képesek teljesíteni, a számlák pedig vélhetően nem az olcsó tömegműanyag árát fogják mutatni – véli a szakember.
Amire szükség van: összefogás
„Az ideális csomagolóanyag higiénikus, biztonságos, tartós, rugalmasan felhasználható, visszazárható és újrafelhasználható, gyártása és szállítása a lehető legkisebb mértékben terheli a környezetet. A műanyag jelenleg ezeknek a feltételeknek megfelel.
Ugyanakkor teljes mértékben tisztában vagyunk azzal, hogy a műanyaghulladék óriási problémát jelent ma világszerte, ami az egész társadalmunkra kihat. Ez a legnagyobb kihívás, amellyel ma szembenézünk, és készek vagyunk aktív szerepet vállalni a megoldásban” – mondja Nyilas Orsolya, a Coca-Cola HBC Magyarország külső kommunikációs vezetője.
A probléma nagyon összetett, így a megoldása is az, ezért ezzel a kihívással egyetlen szereplő képtelen megbirkózni. A cég álláspontja szerint a megoldás érdekében feltétlenül növelni kell a hulladék visszagyűjtésének és újrafelhasználásának arányát, amihez fogyasztói szemléletváltásra, önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek, iparági és kormányzati szereplők összefogására van szükség.
„Folyamatosan dolgozunk a technológiánk, folyamataink továbbfejlesztésén, és új, alternatív csomagolóanyagokat is keresünk. A Coca-Cola HBC Magyarország már ma is 100 százalékban újrahasznosítható műanyagból állítja elő a PET-palackjait, az elmúlt esztendők fejlesztéseinek köszönhetően pedig ma már 15 százalékkal kevesebb műanyagra van szükség egy palack előállításához, mint 2010-ben” – mondja a kommunikációs szakember. Mindezeken felül a cég folyamatosan növeli az italcsomagolásokhoz felhasznált újrahasznosított műanyag mennyiségét is, melynek aránya ma már átlagosan 20 százalék. Terveik szerint ez az arány 2030-ra eléri majd az 50 százalékot a Hellenic-csoporton belül. 2018-ban több mint 500 millió forintot költött a cég innovatív, környezetkímélő csomagolási technológiák bevezetésére. Ennek részeként 10 százalékkal csökkent a NaturAqua ásványvizek, illetve 13 százalékkal a 0,5 literes üdítőitalos palackok súlya. Az intézkedések hatására összességében 4 százalékkal csökkent a cég által felhasznált műanyag mennyisége. „Vállalatunk fenntarthatósági stratégiája szerint 2020-ig összességében legalább 20 százalékkal csökken majd a palackok átlagsúlya 2010-hez képest” – mutatja be a számokon keresztül az eredményeket a szakember.
Nemcsak a hazai leányvállalatnál, a cégcsoport egész területén zajlanak azok a fejlesztések, amelyekkel növelni tudják az újrahasznosított PET (rPET) arányát az üdítőitalok csomagolásaiban. Ma már 100 százalékban rPET-ből készülő palackot is képesek előállítani, a tisztán „új” PET-ből készülő palackokéval megegyező minőségben és tartóssággal. Az elmúlt hónapokban a Coca-Cola HBC két piacán, Ausztriában és Írországban vezették be a 100 százalékban újrahasznosított anyagból készült ásványvizes palackokat, melyeket további piacok követnek a következő időszakban. A tavalyi évben a The Coca-Cola Company bejelentette, hogy 2030-ra a Coca-Cola-rendszer által termelt összes palack és alumíniumdoboz mennyiségével azonos mennyiségű hulladék visszagyűjtését és újrafelhasználását tűzi ki magának célul világszerte.
Csomagolási fogyókúra
A csomagolás egyik jelentős tényezője az ellátási lánc és annak globalizálódása is, ami komoly kihívást jelent a cégeknek. Imre Lajos, a Continental Automotive Hungary Kft. SCM igazgatója szerint nekik egészen jól sikerült ezzel a tényezővel megküzdeniük.
„Ma már nem a szomszédból érkeznek az alkatrészek, előfordulhat, hogy valamit legyártanak Ázsiában, az átkerül Európába, ahol dolgozunk rajta tovább, ezt követően továbbküldjük egy másik európai lokációba, a rendeltetése pedig, hogy az alkatrész bekerüljön egy autóba, mely az amerikai kontinensen van. Ennek köszönhetően nagyon nehéz egy ellátási láncot megszervezni úgy, hogy fenntartható legyen, igen alapos vizsgálat szükséges minden egyes viszonylaton, hogy mit érdemes alkalmazni. Visszaforgó csomagolóanyagot vagy egyutas csomagolóanyagot? Mindkettőnek megvannak a maga hátrányai – mondja a szakember.
Ha egyutas csomagolóanyagot használ a cég, akkor fát kell kivágni, feldolgozni, papírgyárat üzemeltetni, ami rendkívül energiaigényes, a papír csomagolóanyagokat szállítani kell két üzem között. A visszaforgóknál másfajta környezeti terhelés történik; ez esetben a göngyölegeket kell az eredeti helyre visszaszállítani. Mivel a Continentalnak szigorú minőségi elvárásoknak kell megfelelnie, ezért ezeket tisztán is kell tartania, ami szintén igen energiaigényes. A cég alapvető megközelítése az, hogy minden, ami környezetterhelést jelent, elméletileg az árakban, a költségekben mutatkozik meg. Hiszen minden energiafelhasználás, szállítás, tisztítás vagy egy fa kivágása végső soron költségként és környezetterhelésként is jelentkezik. „Tehát nincs más dolgunk, mint a leghatékonyabb, legköltséghatékonyabb megoldást választani, és akkor egyúttal elvileg a leginkább környezettudatos és fenntartható megoldást sikerül kiválasztanunk” – mondja Imre Lajos.
A Continentalnál belső szabályozások határozzák meg, milyen anyagokból készült csomagolások használhatók. Kerülik az olyan csomagolási megoldásokat, ahol egymástól eltérő anyagokat társítanak egymással – azaz az ún. társított anyagokat. Ilyenek például a fémezett műanyagok, melyek újrahasznosítása jelen állás szerint lehetetlen. Vannak olyan műanyagok is, amelyek újrahasznosítása gyakorlatilag önmagukban is megoldhatatlan, ezek használata tiltott a cégnél.
„Igyekszünk a nem újrahasznosítható anyagokat mellőzni, illetve van egy nagyon fontos szempontunk, a csomagolás sűrűségének vizsgálata. Egy szoftver segítségével rövid idő alatt, viszonylag csekély ráfordítással megtervezhető az egyes alkatrészek, árucikkek, darabok legjobb, optimális elhelyezése egy adott egységnyi térben, azaz hogy minél több férjen bele minél kisebb térbe” – mondja Imre Lajos.
Szintén jövőbe mutató, előkészítés alatt álló kezdeményezése a konszern egyik vállalatának, hogy a csomagolásra ragasztott címke ugyanabból az anyagból készüljön, mint a csomagolás, vagy akár ne is legyen címke, magára a csomagolásra kerüljön az információ.
Ahogyan a szakember fogalmaz: „nálunk itt a budapesti gyárban általános a csomagolási fogyókúra. Minden egyes csomagolási koncepciónkat felülvizsgáljuk, ami azt jelenti, ha találunk bármit, ami elvehető, azt elvesszük, amennyiben ez nem jelent minőségi kockázatot. Ahogyan a híres mondás tartja; nem akkor érted el a tökéletességet, amikor már nincsen mit hozzátenni, hanem akkor, amikor már nincsen mit elvenni belőle.”
