Már jó néhány évtizede a rakományok rögzítéséhez használt legkedveltebb megoldás a palettán lévő termékek nyújtható (stretch) fóliával való körbeövezése.
Ez történhet kézi, félautomata vagy gyártósorba integrált teljesen automata berendezéssel is. A gépi megoldásokhoz egy kb. 14-16 kg-os bruttó tömegű tekercset használnak, amely viszonylag jól összehasonlító alapot ad, a különböző beszállítók árelemzéséhez.
A megoldások során nemcsak az ártényező a lényeges, de nagyon fontos lehet a felhasznált mennyiség egy rakományra vetítve, hiszen ez egyrészt költséget jelent, másrészt környezeti terhelést is, és mindkettőt célszerű a lehető legkisebb szinten tartani. Az árszínvonalnak sok olyan befolyásoló tényezője van, ami egyrészt az alapanyagárakat (granulátum), vagy a félkészterméket érinti, de ide tartozik az örökös árfolyam változás, és az egyéb rárakódó költségek, pl. a fuvarozás, vagy a termékre kivetett egyéb adók, pl. KVTD!
Sokszor találkozhattunk az elmúlt években, hogy az árak felhajtására, mesterséges hiányt képeztek pl. az alapanyaggyártók, így kényszerítve a fóliagyártókat, ezeken keresztül a viszonteladókat, és végső soron a felhasználókat, hogy más-más költségtényezővel kalkuláljanak, ha ezt a technológiát használják. Sajnos a technológia megválasztása nem a felhasználók (ideértve a stretchfóliát rakományrögzítésként alkalmazó termékgyártókat), hanem sok esetben az érintett vállalkozások üzleti partnerei, vagy egyéb technikai szempontok igénylik.
Így a felhasználóknak nem marad más választásuk, mint a lehető legjobb időben vásárolni, hiszen egyre kevesebb stretchfólia beszállító cég képes egész évben fix árakat produkálni. Ha mégis van ilyen az általában úgy lehetséges, hogy a beszállító alapvetően egy magas árszinten szerződik le, és ebből próbálja majd finanszírozni a később esetleg felmerülő áremelkedéseket. Ha viszont nem lesz alapanyag áremelkedés, akkor a vevő jár rosszul, mert többet fizetett érte a szerződés értelmében.
Sokan ezért alkalmazzák azt a megoldást, hogy egy index-hez kötik az árképzést, pl. az ICIS indexhez, ami mutatja a világpiacon lévő alapanyagárak változását. Ha ez az index növekedést mutat, akkor a vevő is kénytelen többet fizetni érte, és fordítva is igaz. Sokszor ezt még megtoldják azzal, hogy nem a teljes árra vetítik az ICIS index változást, hanem több részre bontják a fólia árát, pl. az alapanyagárra, és a feldolgozási költségekre. Így előfordulhat az is, hogy bár az alapanyagár nem változott a beszállítók mégis kénytelenek árat emelni, mert a feldolgozási költség tételei, pl. a bérek, vagy energia költségek változnak. Ilyenre is volt példa az elmúlt időszakban a hazai piacon!
Ennek fényében, pl. az ABCPACK Csomagolástechnika gépi fólia kg-ra vetített egységárai az utóbbi években így alakultak.
Sajnos a vevőknek tudomásul kell venniük, hogy az áremelkedések mögött, nem a beszállító cégek profitéhsége áll, hanem a tőlük teljesen független költségtényezők változása.
És úgy néz ki a 2021-es évet is ezzel kellett kezdeni!
(x)